A technika fejlődésével az egyre korszerűbb és egyre sokoldalúbb gépek folyamatosan háttérbe szorították a kézi földmunkát. Ma már a földmunkák összes munkarésze végezhető gépesítve. Szinte minden munkarésznek megvan a „saját” földmunkagépe. Az egyes munkák nagyságától függően különböző méretű és kapacitású gépek alkalmazhatók.
Az irtási munkák során alkalmazott földmunkagépeket jelentős tolóerővel rendelkeznek és kiválóan alkalmasak a talaj felső részének (és vele együtt a növényzetnek) az eltávolítására. Az ún. vonalas földmunkák (pl. munkaárok kialakítása) során árokásó gépeket alkalmaznak . Az árok szélességét a teleszkópgémhez kapcsolódó (cserélhető) kotróedény vagy markoló kanál szélessége határozza meg.
A területi földmunkák (pl. pincetömbök kialakítása) során elsősorban homlokrakodókat alkalmaznak. Ezek a gépek a teleszkópgémhez kapcsolt földnyeső szekrénynek köszönhetően egyszerre alkalmasak nagyobb talajréteg fellazítására és rakodására. Nagy mennyiségű föld kitermelésére hegybontó kotrót és vonóköteles kotrót alkalmaznak.
A földmunkák során alkalmazott szállítóeszközök általában nagy teherbírású billenőplatós tehergépkocsik, nagy mennyiség esetén dömperek, szállítószalagok.
A talajok tömörítése hengereléssel, döngöléssel és vibrálással végezhető. Az önjáró úthengerek nagy területek tömörítését teszik lehetővé. A tömörítést a hengerek nagy súlya biztosítja. A döngölőgépek a kis felületre mért gyors és nagy ütésekkel, a lap vibrátorok a talaj felületén keltett rezgéshullámok által tömörítik a talajt.
A talaj megtámasztása, dúcolások
A föld kiemelésével a talajban fennálló egyensúlyi helyzetet megbontjuk. A talajszemcsék azonban igyekeznek ismét egyensúlyba kerülni, így megnő a beomlás, megcsúszás veszélye. Az ilyen veszélyhelyzetek kétféle módon kerülhetők el.
A földkiemelés során a földpartot (partfalat) olyan szögű rézsűvel kell kialakítani, amelynél a talajszemcsék nem kezdenek átrendeződni. Ez az adott talaj természetes rézsűszöge, amelyet az előzetes vizsgálatok alapján a talajmechanikai szakvélemény rögzít. A rézsűsen kialakított munkagödör körül csak gyalogos közlekedésre használható, 1,00-1,50 m széles szabad sávot kell biztosítani. Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy a megbontott talaj a természetes rézsűszögnél meredekebben is megáll. Ezt a talajszemcsék közötti kohézió és a különböző kötőanyagok teszik lehetővé.
Olyan esetben, ahol a természetes rézsű (elsősorban helyhiány miatt) nem alakítható ki, valamint nagy mélységű munkagödrök és laza talajok esetén az alépítményi munkavégzés idejére a talajok megtámasztása (dúcolása) szükséges.
Szádfalak
Nagy mélységű munkaárkok, munkagödrök esetén szádfallal támasztható meg a földfal. A szádfalazás lényege, hogy a munkagödör kiemelése előtt nagyméretű (5-15 m hosszú), egymáshoz kapcsolódó szádpallókat vernek a talajba a munkagödör tervezett székein, jóval a gödör tervezett mélysége alá (min. 1,00 m-rel). A pallók teljesen zárt falat (szádfalat) alkotnak a talajban, így közöttük a szükséges földtömb kiemelhető.
A szádpallókat cölöpverő géppel juttatják a talajba, kihúzásuk pedig darura szerelt kihúzógéppel történik. A szádpallók leverése és a szükséges földmennyiség kiemelése után a megfelelő stabilitást dúckeret kialakításával vagy a szádpallók hátrahorgonyzásával lehet biztosítani. A szádfalak fa-, acél- és vasbeton elemekből (szádpallókból) készülhetnek.
Földvisszatöltés és tömörítés
A talajban elhelyezkedő épületszerkezetek, épületrészek elkészülte után a munkagödrök megmaradt részeit feltöltik (pl. pincefalak körül).
A feltöltéshez szükséges földmennyiséget a korábban kitermelt és megfelelően osztályozott talajokból nyerik. A földvisszatöltést több rétegben kell végezni, rétegenként tömörítve, mivel a visszatöltött föld lazább szerkezetű, mint az eredeti. Tömörítés nélkül a talajszemcsék újrarendeződése következtében a visszatöltött föld ülepedni kezd (csökken a térfogata), ami a rá épített épületszerkezetek (pl. járdák) süllyedését, károsodását okozza. A visszatöltött föld nem tartalmazhat szerves és zsugorodásra hajlamos anyagokat!
A tömörítés ma már teljesen gépesített munkavégzés, kézi tömörítést önállóan csak ritkán alkalmaznak. A gépi tömörítés döngöléssel, vibrálással, hengereléssel történhet. Kézi tömörítést (kézi döngőlőt) általában csak olyan esetekben alkalmaznak, ha a tömörítendő terület gépekkel nem hozzáférhető.
Tereprendezés
A tereprendezés a földmunkák befejező munkafázisa. Az épület elkészülte, a földvisszatöltés és tömörítés után az épület körüli területet a terveknek megfelelően az épülethez igazodva kell kialakítani. Erre vonatkozóan külön tervek is készülhetnek. A tereprendezés magába foglalja az elsősorban lejtős terepen szükséges támfalak, teraszok, tereplépcsők, rézsűk kialakítását, a termő talajréteg (humusz) egyenletes elterítését, valamint a felesleges földmennyiség elszállítását.
